Sóképző

2003-11-24

Miért éppen só?

Járom a várost, nézem az embereket, a plakátokat, a kirakatokat, melyek színesek, látszólag vidámak, de valami hiányzik…

Nézem a családokat, a gazdaságot, a politikát színes és harsány, látszólag rendben van minden, de valami hiányzik…

Nézem az iskolát, az intézményeket, az egyházat, látszólag jól működik, de valami hiányzik…

Nézed az osztálytársaidat, a barátaidat, a korosztályodat, csinosak, vagányak, jó fejek, de valami hiányzik…

Vajon mi? A SÓ!

Bekapcsolom a tévét, és itt van, amit kerestem: árad belőle a SHOW! Vagy ez nem ugyanaz? Hiszen a világ erről szól. Olyat adni, mintha… Érezd azt, mintha… Csináld úgy, mintha az lenne, amit keresel, amire vágysz. És az emberek fogyasztják a pótlékot… Közben a Nagy Kommunikátor (sátán) elégedetten dörzsöli a markát. Pedig Jézus Krisztus kétezer éve mondta ezt: megalapítom az egyházam, amin a pokol kapui sem vesznek diadalt. Akkor hol van hát a só?

A fenti felismerés alapján döntöttünk úgy, hogy a 2003-as tinédzser tábor legyen sóképző.

Mert a világ fiai só-várogva várják Isten fiainak megjelenését. A világ ugyanis nem önmaga miatt sótlan, hanem a keresztények hiánya miatt az. Kell hát, hogy jöjjön egy új generáció, aki kilép a kényelmes kis árnyékból, a komfort-zónából, és só lesz… az, ami HIÁNYZIK!

pézé

NaCl avagy légy Te-só!

Idén ismét leutaztunk Kadarkútra 2003 júliusának végén, hogy egy hetet a tinikkel töltsünk. Miért? Hogy ezt is kihúzhassuk a listánkról? Hogy elmondhassuk: ismét volt tinitábor? Nem! Hanem azért, hogy a hét alatt beltöltekezzünk az Úrral, bátorságot szerezzünk és technikailag is felkészüljünk, megtanuljunk igazi sókként élni, hogy az augusztusi két missziós héten erővel képviselhessük az evangéliumot. Az Úr hűséges, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Ő jelen volt, és munkálkodott: átformált, megszabadított, betöltött, felfrissítet… mindenki azt kapta, amire vágyott és nyitott volt.

Ezek után a missziós küldöttek tűzzel vághattak neki a nem túl komfortos ukrajnai Aréna rockfesztiválnak, akik pedig nem tudtak velünk jönni, háttér-országként álltak mögöttünk, és szellemi hadviselésben álltak értünk. Erre szükségünk is volt, hiszen meglepetés ért bennünket bőven… Ám nem csupán kommunista ill. halálfejes zászlók, keménynek tűnő srácok és lányok fogadtak minket, hanem ahogy később kiderült, olyan fiatalok, akik ki vannak égve, és esztelenül keresnek. Ezért kellett hát ott lennünk, hogy sörsátor helyett „só-sátorban” beszélgessünk azokkal, akik erre vágytak, hogy tánccal, pantomimmal elmondjuk, van más életforma… és hogy a főszínpadról hirdessük: Jézus szabadít meg igazán a drogtól, alkoholtól! És a fiatalok csak jöttek, jöttek… aztán már nem is akartak elmenni… mert érezték, hogy köztünk valami más, bennünk van valami… vagy inkább VALAKI!

Ám az embereknek szükségük van az életmentő evangéliumra Magyarországon is, ezért mentünk Zircre, hogy elmondjuk a helyieknek: Isten nem csak a templomban létezik… és képzeld, voltak, akiket érdekelt… és nem csak a gulyásparti…

Te kimaradtál ezekből? Hááááát… nem mondom, hogy ne bánd… de inkább készülj úgy, hogy jövőre OTT LESZEL a tinitáborban, és utána mindenképp ELJÖSSZ velünk missziózni… hogy ne legyen min bánkódnod… Aztán figyeld a hirdetéseket!

muanett

Néhány sóképzős véleménye

1. Mit vártál a tábortól, mikor eljöttél ide? Most mit gondolsz, megváltozott a hét folyamán a táborhoz való hozzáállásod?

– Tudtam, hogy jó lesz a tábor, mert már korábban éreztem, hogy valami nagyon jó fog történni. Igen, megváltozott a hozzáállásom, főként a szerződés pontjai által.

– Nem a táborhoz állok máshogy, hanem talán a világhoz, a környezetemhez.

– Most voltam először ebben a táborban, persze, volt róla elképzelésem, de ez a kép a végére teljesen megváltozott.

– Azt hittem, jót fogok pihenni, sok időt tölthetek majd a szerelmemmel. Az Úr viszont megmutatta, hogy külön kell lennünk, hogy tudjon tanítani, és használni minket mások építésére. Csodálatosan megváltozott a táborhoz való hozzáállásom. Hatalmas vágy ébredt bennem, hogy ennek a csapatnak a részévé váljak, és most már mindenkire szeretettel és örömmel tudok nézni.

– Elvárásaimon felül „teljesített” a tábor. Azt gondoltam, hogy majd felöltődöm egy időre. Feltöltődtem, de hiszem, hogy örökre. Az Úr csodálatos munkát végzett el bennem. Dicsőség Neki ezért!

2. Jónak tartod-e a tábort? Igen vagy nem, és miért?

– Jónak tartom, mert megerősödtem az Úrban, és új barátokra találtam.

– Fontos, hogy létezzen külön tinitábor, mert szükségünk van arra, hogy korunkbeliekkel legyünk együtt, és hogy nekünk szóló tanításokat hallgassunk.

– Nagyon jónak tartom a tábort, csodálatos látni, hogy Isten szeretete és öröme árad szét a fiatalokban, hogy sokan megújulnak, megerősödnek, megtérnek, elhívást kapnak. Egyszóval: ez egy áldott hely!

3. Mit kaptál az Úrtól a tábor alatti héten?

– Sok jó dolgot, pl. Isten betölti a hiányaimat, és mindig van lehetőségem az újrakezdéshez. Ami a legjobb, hogy a barátnőm életében általam tudott Isten munkálkodni.

– Azt, hogy Őt helyezzem az életem legfontosabb helyére.

– Szabadulást. Segített, hogy tiszta szívből megbánjam a bűneimet, és hogy őszintén meg tudjak bocsátani másoknak. Teljesen megújított, feltöltött erővel, szeretettel, bátorsággal.

– Az utóbbi időben a Szentlélek által való imádkozás kimaradt az életemből, de ezen a héten megváltoztam ebben. Személyes életemre vonatkozó próféciát és bátorítást is kaptam a hét közepén az egyik este, amit azután másnap megerősített az Úr.

– Már régóta kértem a Szent Szellemkeresztséget az Úrtól, és ezt az egyik este megkaptam. Sok bátorítást és próféciát is kaptam!

4. Milyen gyakorlati dolgokat tanultál, amit később fel tudsz használni?

– Megtanultam, hogy milyen is a jó só. Jól megjegyeztem, a szívembe véstem ezeket a tulajdonságokat, és kértem az Urat, hogy formáljon át jó sóvá. Már el is kezdte…

– Megváltozott az emberekhez való hozzáállásom, és az evangélizálás gyakorlati lépéseit is elsajátíthattam.

– Nem ártana kamatoztatnom azt, hogy toleránsabb legyek az emberekkel… meg még egy jópár dolgot…

– Azt, hogy fontos imában megharcolnunk az előttünk álló utat, e nélkül olyan, mintha vakon vágnánk bele.

– Legyek IGAZI só! Só, só, élő só!

– Nyelveken szólás, ill. kisebb „fogások”, mint pl. hogyan szólítsunk meg embereket, tipikus világi kérdésekre hogyan reagáljunk stb.

5. Melyik tanítás maradt meg benned a legjobban?

– Nagyon nagy hatással volt rám Prekopa Vili bizonysága. Ahogy mesélt az evangélizációkról, éreztem, hogy nekem is ez az elhívásom.

– Mindegyikből maradt valamennyi, de a legjobban a fiúkról és lányokról szóló tanítás érdekelt.

– Amikor D. Nagy Tamás prédikált szerda este. Azon az estén sokan változtak meg. Minden táborban van egy átütő prédikáció, melynek hatására az aratás megindulhat. Voltak, akik megtértek, mások betöltekeztek Szent Szellemmel – köztük én is. Voltak, akik megszabadultak.

– Só lehettél volna…

6. Mik azok az igazságok, amiket megértettél?

– Hogy nekünk keresztényeknek igazán sókká kell válnunk, nem szabad beburkolóznunk a magunk kis világába.

– Mindig úgy élj, hogy ha este lefekszel, ne legyen semmi elrendezetlen dolgod az Úrral, tudj bocsánatot kérni!

– Azt, hogy Isten a legnagyobb, aki mindig mellettünk áll!

– Megbizonyosodtam azok felől a dolgok felől, amikben eddig nem voltam biztos.

– Megtanultam, hogy az általam kicsiknek vélt bűnök is bűnök. Ezeket sikerült leraknom, elhatározást tettem Isten szolgálata mellett.

7. Mit viszel magaddal a táborból?

– Szeretetet, mosolyt, nevetést, értelmes beszélgetéseket. Egy pár címet és telefonszámot.

– Mindazt a sok ajándékot, amit a szívemben elhelyezett Isten. Elmondhatom, hogy most már hallom, amikor hozzám szól az Úr, és tudok vele beszélgetni. A Szent Szellem is be tudta tölteni teljesen az egész lényemet.

– Isten áldását és nagyon jó tapasztalatokat.

– Megújulást, szabadságot teljes mértékben. Barátokat, akik egyben testvérek.

– Sok új ötletet, energiát a szolgálathoz.

8. Eljössz-e jövőre is?

– Természetesen.

– Szerepel a terveim között…

– Igen, megyek!

– Persze!

9. Ha jövőre eljössz, mit tennél másképp?

– Semmit. Így volt áldott és tökéletes a tábor.

– Az első pillanattól kezdve az Úrra és a Szent Szellemre bíznám magam, hogy formáljon és használjon.

– Türelmesebb és figyelmesebb lennék, mind magamhoz, mind társaimhoz.

– Nem lázadnék, hanem inkább szolgálnék. Részt vennék az összes programon.

– Kivenném a részem a segítségből, még több szolgálatból.

– Még több barátot szereznék.

Mundrucz Anett

megjelent: eloviz.epk.hu

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Go top