Megvolt "Nagyon nagyon jó koncert volt! " by Jucus.... , és vége, mármint ami minket, magyarokat, budapestieket illeti, ilyen közel most láttuk utoljára a Delirious? -t koncertezni. Lássuk mi is történt ma este:

Hát akár hiszitek akár nem úgy voltam ezzel a koncerttel, ha ott leszek ok, ha nem hát nem lesz nagy vágás az életemben. Láttam már a Delirious? -t élőben, pl: Bécsben a Gasometer-ben, jó volt jó volt, nem vagyok egy StuG láttán sikolyrohamban kitörő egyén sem szóval nagyon nem csigázott fel a dolog. Nem is rohantam gyorsan jegyet venni szépen utolsó pillanatra időzítettem a dolgot, hát olyannyira sikerült, hogy utolsó utáni lett. Gondoltam ma gyorsba berohanok Good News-ba és applikálok egy jegyet (ha átgondoltam volna a kapott mail alapján egyből leszűrhető, hogy ha a helyszínen is lesz jegyárusítás, akkor bizti nem hagytak elfekvőbe párat a Dob utcában) se baj, ész nélkül bele, legalább préselődtem egyet a 6-oson majd fordultam is vissza. Hát így jártam, no, majd a helyszínen időben megyek minden meg van oldva. Meg is lett kaptam egy ajánlatot kedves Vikesz barátomtól egy maradék jegyre, amivel egy bibbentyű volt, hogy nála volt (Pécs - Budapest között valahol ) és már nagyon kezdődni akart a koncert. Beálltam a sorba beszélgetni ismerősökkel stb. majd egyszer csak két srác előttem hátrafordult apró kérdéssel, hogy van e már jegyünk. Mondtam nekem még nincs. Nekik maradt még pár, ha kell ingyen is odaadják vagy vmi jelképes összegért. Hmm. Ám legyen volt nálam külön egy ezres megkötöttük az üzletet és volt jegyem. Még egyszer külön köszönöm a srácoknak, és nekik is Boldog Karácsonyt

Bent vagyunk, igen bent. Ismerős arcok, a PeCsa ismerős falai ( megcsapott az oldschool feeling ). Gigasor a ruhatár előtt, tömeg bent, a küzdőtér eleje már heringfilé, ajjaj, nem lesz ez így jó, ha már bent vagyunk a lúd legyen kövér, max élmény, elöl a kemény maggal. De még nem kezdhettem el keresni csudajó helyem, voltak még kint lévő barátok haverok, koncertezni egyedül nem jó... úgyhogy vártam...... vártam....... a tömeg csak lassan nagyon lassan jutott át a security vonalon. Már 19:31... Theoval és Pödrovál dumálgatunk, álldogálunk a küzdőtér bejáratánál.... még nem kezdődik.... Aztán valami történik a színpadon, egy kis jótékonysági cipős doboz összefoglaló Szenczy Sándorral, Ákossal, pár percre Martin Smith is a színpadon, egy pár kis lurkó, ajándékozás stb.... egy gyors "megjelent a Delirious? könyv" promo.... és izéé végre mindenki, bent akire vártunk irány a stage. Jobbról nem jó, balról próbálkozunk, törjük az utat majd a színpadtól nem olyan messze sikerül közép tájt a tömegnyomorba bepréselődnünk. Zsííír..jöjjön aminek jönnie kell.

Apa kezdődik, igen az együttes végre a színpadon, fény intro minden, ami kell, külön megjegyezném a színvonalas LED falat (végre nem egy nyomi projektor erőlködik egy 20 nm-es vásznat bevilágítani) és kezdődik az este. Kifejezetten tetszett Martin király palástos, koronás bevezetője, nagyon kifejező volt és nem utolsó sorban passzolt az ez évben megjelent cd-hez a Kingdom of Comfort-hoz (feltehetőleg nem véletlen).

A közönség ugrál, csápol, minden, már az első perctől fogva mindenki felszabadultan énekli (vagy az akadozó vetítés miatt dúdolja: „Miért kell powerpointot használni?????” Kérdezem én) a régi klasszikusokat és az „új” album dalait. Tetszett az összeállítás, nekem bejött, össze volt rakva meg volt szerkesztve, egy dolog leszámítva. Nekem az ilyen típusú koncerteknél tetszett az a beidegződés, hogy az elején tombolunk ugrálunk, jönnek aztán a lassabb, imádó számok és a végén megint pörgünk egyet. Nagyjából stimmelt én nem feltétlen az egyébként lassab számnak számító My Soul Sings-el zártam volna de panaszra nincs okom csak ezt megjegyezném.

Szóval a remekre sikeredett, kis vizuális, beöltözős élményt is magában foglaló Kingdom of Comfort szám után jött a kezdéshez remekül passzoló God is Smiling című szám. Ez a szám mind mondanivalójában, mind zeneileg ott van és élőben remekül szólt, üzenetében pedig valahogy erősítette az egybegyűlteket. Tényleg remek volt. Előre mondom sem a sorrendet sem az összes játszott számot nem jegyeztem, nem is akartam megjegyezni. Ami megmardt, azok azok amik tényleg valami pluszt jelentenek nekem amik valamiért közel állnak hozzám. Az elmaradhatatlan Solid Rock most is szólt rendesen, nem kell mondanom, hogy nagyon remek volt a tömeg közepén állni és hallani, ahogy több százan éneklik a szöveget egy szívvel. Remek érzés. De ugyan ez kerített hatalmába mikro jöttek a régi „klasszikusok” ha szabad így mondanom. Egy ütemre lüktetet az egész küzdőtér My Glorious –ra, jött a Deeper a tömeg szintén együtt a levegőben, pici Fish meg telitorokból üvölti a refrént Iszonyat jó volt. Nekem meglepi volt a Paint The Town Red című szám is, amit élőben még nem hallottam, de remek volt nagyon jól szólt, az animáció a LED falon pedig nekem nagyon tetszett össze volt rakva. Ugyan ilyen remekbe szabott animmal jött a History Maker is, amit szerintem szintén nem kell bemutatnom, van ám neki magyar fordítása is. Mondanom sem kell, hogy együtt énekelte és imádta az Urat mindenki. Az imádó dalok illetve lassabb számok is jöttek szépen, remekbeszabottan egybefűzve. Említést tennék az „új” albumon szereplő How Sweet The Name –ről ami egész egyszerűen szövegileg egy gyönyör, és tényleg annyira jó énekelni a sorokat, megvallani, és dicsérni Isten gyönyörűséges nagy nevét. Amit külön kiemelnék ezek közül az album megjelenése előtt single-ként is kiadott Love Will Find The Way című alkotás, mely nem is annyira lassú de szövegileg nagyon ott van, és a magyar fordításként is létező Jesus’ Blood -ot ami egy remek imádó dal. Érezni lehetett Isten jelenlétét, nagyon jó volt együtt megvallani ezeket a sorokat. … Érdekes volt még ahogy egyik dal refrénje közben egyszer csak ott énekeltük az I could sing of Your love refrénjét, pazar volt.

Azért bőséggel akadt a Kingdom of Comfort-ról szám, aminek kifejezetten örültem, élőben remek volt, pl az albumon lapuló Break The Silence című track ami eddig fel se tűnt számomra pedig remek, meg kell hagyni remek. És persze a közös csápolást egyáltalán nem mellőző pörgős Stare The Monster Down, remekül szólt, remekül, vitathatatlanul az album egyik legütősebb dala, a koncert egyik fénypontja volt számomra. Fénypont lehetett volna az is amikor visszatértek a színpadra még egy pár dal erejéig, de ezt én már amolyan kötelező show kellék az a pár dal így is úgy is be volt tervezve. De így legalább kifejezhettük szeretetünket, egy-egy teli torkos üvöltéssel, hangszálszaggató sikollyal, dobhártya gyilkos füttyel (külön köszönet a mögöttem álló srácnak) és az elmaradhatatlan vissza tapssal (one more song rulz), hogy igenis kell még nekünk a Delirious? –ból. Igen kell, meg is kaptuk, gondolom senki sem eleget, én is úgy vagyok, vele nem bánnám, ha még egyszer szemezhetnék velük a küzdőtérről, de hát nem most nem itt, mert itt már vége. Jött a meghajlás nem azt mondom, hogy könnyeztek a szemek és tudom abban a pillanatban nem ez volt az uralkodó hangulat, de mégiscsak vége valaminek, vagyis egyik utolsó pillanata volt annak, ami lejátszódott előttünk. Szép volt fiúk azt kell mondjam, és ismét felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.

Most egy picit tényleg sírni volna kedvem….

Fish

backstage videó az eseményről itt: http://www.vimeo.com/upzone/videos